Március elején minden haladt a megszokott kerékvágásban. Voltak egyeztetések, dolgoztam a munkáimon, jöttek-mentek a levelek, információk, visszajelzések, kérdések és válaszok.

Március közepén azonban valami furcsa dolog történt: napokon keresztül egyik ügyfelemtől sem kaptam választ semmire. Sőt, mégcsak a vállalkozós facebook csoportokban sem történt semmi olyan, ami tíz másodpercnél több figyelmet érdemelt volna.
Több helyről is vártam fontos visszajelzéseket, amik minden szempontból fontosak voltak számomra.

De egyszerűen: nem történt semmi. Vártam és vártam, hogy valaki jelezzen már vissza. Napokon keresztül.

Teljesen értetlenül néztem a dolgokat a második ilyen nap végére.
Elrontottam valamit?
Hirtelen mindenki elpártolt mellőlem és nem szóltak?
Nem elégedettek a munkáimmal?
Mi történt?

A harmardik nap, amikor még mindig síri csend volt, eldöntöttem: jó, ha most újra kell kezdeni, akkor újrakezdem. Feltettem azt a kérdést, hogy mit tehetek most, hogy előre mozdítsam a vállalkozásom? Sok olyan feladat és ötlet van felírva, amikhez csak én kellek, kreativitás és idő, hogy megcsináljam. Úgyhogy elővettem ezt a listát, és megnéztem, minek is fogjak hozzá, aminek szemmel látható hatása lehet. Elkezdtem azzal foglalkozni, és kész.

A rákövetkező nap elkezdtek jönni a visszajelzések. Jöttek a válaszok, valamint jött új ajánlatkérés, új megbízás, új visszajelzés.
Nagyon örültem, hogy újra felgyorsultak az események, és csupa pozitív visszajelzést kaptam. Az árajánlatomat is elfogadták, úgyhogy minden jól alakult.

Ebből a történetből két fontos tanulság vonható le számomra:
1, Habár lassan egy éve foglalkozom kivitelezéssel, még nincs olyan sok ügyfelem, hogy ne fordulhasson elő ilyen légüres tér hatás, ilyen üresjárat. Ez egy olyan helyzet volt, hogy pont pár napon belül, kvázi egyszerre készültem el a demo oldalakkal, munkákkal, árajánlatokkal, és küldtem válaszokat/kérdéseket, tehát pont a végére értem minden feladatomnak, és minden projectben a másik oldalon pattogott a labda. Ez a légüres tér, az, hogy várakoznom kellett, miközben “mindennel végeztem”, így azt is jelenti, hogy van még helye a bővülésnek, azaz az új ügyfeleknek. (Itt fontos megjegyeznem, hogy eddig alkalmazotti lét mellett, azzal párhuzamosan foglalkoztam a kivitelezéssel, túlvállalni meg nem szeretem magam, mert a határidőket tartani kell. Ezért nem is voltam eddig tele ügyfelekkel és munkákkal.)
2, Nem szabad lefagyni. Ha legközelebb ilyen helyzetbe kerülök, rögtön, az első napon előveszem a feladat listámat, és nekiállok a többi – saját – feladatomnak, mint például a tartalomgyártás, a folyamataim fejlesztése, a honlap bővítése, stb.
2+1, Nagyon fontos a lelki beállítottság és hozzáállás, az önmagunkba vetett hit és a bizalom. Tudtam, hogy az árajánlatom jó, tudtam, hogy a demo oldalam jó, mégis elbizonytalanodtam, amikor napokig semmire nem érkezett válasz. Így ezen az önmagamba vetett hiten, a magabiztosságon még dolgoznom kell, nem is keveset.

A fenti tanulságok azért is fontosak, mert áprilistól már csak és kizárólag a vállalkozásomra koncentrálok, az alkalmazotti létemet felszámoltam. Biztosan sokat fogok tanulni és fejlődni a következő hetekben, hónapokban. Ezekről az új tapasztalásokról is beszámolok majd itt.

Tehát vége semminek sincs, sőt, még csak most kezdődik igazán…!